A hatvanas években egy sokkal sikeresebb széria kezdődött. Az évtized elejét, azaz 1962-es évet a Fradi VVK-ban aratott sikerei fémjelezték, ám a Zágráb végül megállította a magyar csapatot. Idehaza viszont megállíthatatlan volt a Fradi, Alberték magabiztos játékkal szereztek 14 év után ismét bajnoki aranyat szeretett klubjuknak. Sőt 1963-ban akár két bajnoki címet is szerezhetett volna a gárda, mivel az MLSZ az őszre külön bajnokságot írt ki, ám a Ferencváros a pocsék hajrájával lemaradt az első helyről.

A következő évad is remek perceket tartogatott a szurkolóknak, hiszen a Fradi ismét bajnok lett, immár tizenkilencedik alkalommal. Közben a csapat már megkezdte a menetelését a VVK-ban: a Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Atletico Bilbao és a Manchester United sorra esett az FTC áldozatául. Az 1965-ös fináléban aztán a Juventus is fejet hajtott a Fradi előtt, amely így megnyerte a rangos európai kupasorozatot. 1967 szintén aranyévnek számít a klub történetében. A Fradi 28 bajnoki meccset játszott veretlenül a bajnokság folyamán, igaz, az utolsó két meccset elbukta a csapat, amely így is begyűjtötte a 20. bajnoki címet.

A csapat legjobbja, Albert Flórián hatalmas elismerésben részesült, 67-ben ő lett az Aranylabdás. Egy évvel később ismét a Ferencváros nevétől volt hangos Európa, a magyar gárda ismét beverekedte magát a VVK-döntőjébe, a Leeds azonban jobbnak bizonyult a Fradinál. A bajnokságban viszont nem akadt a Ferencvárosnál jobb csapat, huszonegyedszer is bajnok lett az Üllői úti gárda. Az évtized egyik legérdekesebb meccse a Kispest-FTC volt, amelyen a 12 évvel korábban visszavonuló Gulyás Géza - Géczi sérülése miatt - ismét beállt a kapuba védeni, és remekül teljesített, csak büntetőből kapitulált.

forrás:FTC.hu